fbpx

Amikor a dolgok nem a tervek szerint alakulnak

Biztosan veled is előfordult már, hogy az elképzeléseid nem úgy alakultak, ahogy azt szeretted volna. Talán még az is megesett, hogy érzelmileg érintetté váltál egy negatív élethelyzetben, esetleg indulatos is lettél, és a másikat hibáztattad a történtekért. Ennek következtében kialakult egy párkapcsolati probléma, aminek nehezebb volt a megoldása, mint tervezted.

De valójában ki ilyenkor a felelős?

Minden bizonnyal az ösztöneink. 

Képzeljük el. Reggel óracsörgésre ébredünk, majd véletlenül leverjük az éjjeli szekrényen álló lámpát, ami aztán további negatív szituációkat generál, és kihat az egész napunkra. Folytatódnak a balszerencsés események, a munkahelyen sem úgy teljesítünk, ahogy szeretnénk, megpecsételődik a napunk, és még későn hazaérve is bosszúsak vagyunk. Ismerő ugye?

Nem is gondolnánk, pedig a “bal lábbal” ébredő, és rosszul kezdődő napjainkat pozitívvá tudnánk alakítani ahelyett, hogy megengednénk a negatív spirálnak, hogy beszippantson minket. Senkinek nincs szüksége egész napos bosszankodásra, igaz?

Már az első pillanatban, amikor leverjük a lámpát meg kellene állunk, hogy megtörjük a jelenséget. Pár percre üljünk le az ágy szélére, csukjuk be a szemünket, vegyünk pár mély lélegzetet, és játsszuk le a fejünkben újra az eseményt úgy, hogy a lámpa ép marad, és ott marad a helyén. Ekkor megtörjük a negatív ritmust, visszazökkenünk a saját, megszokott formánkba, és elkerülhetjük, hogy a nap további részében bekebelezzen minket a “bal láb”. 

De mi van akkor, ha a párkapcsolatban fordul elő hasonló szituáció?

Vegyük például, hogy elutazunk a párunkkal, vagy a családdal nyaralni. A reptérről a szállodába vezető úton megállít minket a rendőr, és feltartóztat egy órán keresztül. A szállásra érkezve megtudjuk, hogy aznap este esküvői rendezvény lesz a szobánk melletti teremben. Emiatt egész éjjel nem alszunk, és ez kihat a másnapunkra is.

Megkérjük a recepcióst, hogy helyezzen át minket egy másik szobába, hogy elkerülhessük azokat a rendezvényeket, amikkel nem számoltunk a szobafoglalást megelőzően. Az új szobánk szerencsére csendes, és az erdőre néz, ezért nyugodtan hagyjuk el a szálláshelyünket, és elindulunk a vízpartra. Mivel benne vagyunk a negatív spirálban, ezért valamelyikünk belelép egy éles kőbe, ami elvágja a lábát, és ellátásra szorul. Miután az orvos ellátja a sérülést, addigra beesteledik, ezért visszatérünk a szállásra. Ahogy kinyitjuk az ajtót megdöbbenve látjuk, hogy egy mókus ugrándozik a szobánkban, és mindenhova odapiszkított…

Akárhogy nézzük, kaotikus ez a helyzet. 

Mindannyian tudjuk, hogy ilyenkor már csak egyetlen szikrára van szükség, hogy valamelyikünk robbanjon. Márpedig ha ez megtörténik, szinte biztos, hogy a másikat kezdjük el hibáztatni, és vádaskodásba fogunk, ami nagyon kellemetlen veszekedéshez is vezethet. Éppen ezért ezekben a pillanatokban legyünk nagyon éberek és óvatosak.

Vegyünk egy mély levegőt, – vagy akár hármat is – és visszafogottan gondoljuk végig, hogy ki hol hibázott. Ne csak a másik listáját vizsgáljuk meg, hanem a sajátunkat is.

Ki választotta a szállodát? Miért nem néztünk alaposabban utána, hogy milyen rendezvények lesznek a szállodában? Kinek a felelőssége, hogy  nem vittünk magunkkal gumicipőt, ami megvédte volna a lábunkat a kőtől? Miért nem vettük figyelembe, hogy az erdő közelsége miatt, talán jobb, ha csukva hagyjuk az ablakot? Ezeket alaposan gondoljuk át, és csendesen beszéljük meg, hogy tanulhassunk a hibáinkból. Érdemes először a saját hibáinkat előre venni, hogy a másik érezze, hogy a megoldásra törekszünk.

A másik megoldás, hogy nevetünk az egészen egy jót, amivel megtörjük a negatív periódust, és elkerüljük a másik hibáztatását is. 

Ha a fenti megoldások közül egyiket sem tudjuk elfogadni, akkor az azt jelenti, hogy rengeteg rossz érvünk van a másikkal – valójában magunkkal- szemben, és kialakítottunk egy negatív játszmát a párkapcsolaton belül. Ilyenkor mindig a másikat hibáztatjuk, esetleg minősítjük is, és vádoljuk. Viszont, ha ezt képesek vagyunk felismerni, akkor már változtatni is tudunk rajta. 

Hogyan tudod megállítani a partner vádolását, ha rosszul állnak a dolgok?

1. Ne vedd személyes támadásnak a történteket.

Képzeld el, hogy egy vacsoránál, beszéd közben a párod annyira gesztikulál, hogy felborítja az asztalon lévő vörösbort, és az rád borul. Vagy kocsitakarítás közben véletlenül felrúgja a ház előtt álló, számodra fontos kerti törpét, és az eltörik.

Ekkor emlékeztesd magad, hogy ez nem személyes, nem ellened irányul, csak éppen nem úgy történik, ahogy eltervezted. 

A hibáztatás abban az esetben következik be, ha személyesnek éljük meg a történteket. Ekkor úgy gondoljuk, hogy partnerünk szándékos támadást indított ellenünk. Érdemes tehát figyelmeztetni magunkat, hogy mindez nem ellenünk történik, csak éppen nem a tervek szerint alakul. 

2. Hibáztatás helyett inkább váltsunk az elszámoltathatóságra.

Mi történik akkor, ha a probléma nem pusztán baleset? Lehet, hogy a párunk olyan hibát követett el, amelyet el lehetett volna kerülni. Amikor ez megtörténik, szinte lehetetlen elkerülni a hibáztatást. De hadd ajánljak egy jobb alternatívát.

Ahelyett, hogy vádaskodva azt mondanánk: “Ez a te hibád!”, vagy “Hol járt az eszed?”, inkább jelezzünk vissza, számoltassunk el, és adjuk át a nem hozzánk tartozó felelősséget.

Hogyan? A dolgok nem mindig a terv szerint mennek, és hibázunk. Az irányításunkon kívül eső véletlenszerű események a leghétköznapibb dolgokat is káoszba fordíthatják. Ekkor álljunk meg egy pillanatra, és vegyük elő ősi szerepeinket, minőségeinket, nőiességünket. Legyünk nagyon kedvesek, megértőek, és használjuk az érzelmeinket. Ezzel tudunk ugyanis a legjobban hatni a férfiakra. 

Ha a nyers érzelmeket ezüst tálcán kínáljuk nekik, az sokkal jobban megérinti őket, és biztosan nagyobb megbecsülésben és eredményben lesz részünk. Miért működik nők esetében az érzelmi kommunikáció? 

A férfi erős, a nő pedig érez. 

Abban a pillanatban, ha harcosként lépünk fel, azaz minősítünk, és vádaskodunk, a férfi ellenségként, és nem nőként tekint ránk. Mindent el fog követni, hogy legyőzzön, ami viszont nekünk fájni fog. Viszont, ha az érzelmeinket közöljük, akkor tudatosítjuk benne, hogy egy nővel áll szemben, akivel nem kell harcolnia. Milyen lehetne a helyes kommunikáció?

“Aggódtam és féltem, amikor elfelejtetted felvenni a lányunkat a balett edzés után.”

“Csalódott vagyok, mert két hete azt ígérted, hogy megcsinálod nekem az asztal lábát. Mivel sajnos magától nem javult meg, ezért ki is esett, és rám esett az asztal, ami nagyon fájt!”

“Szomorú vagyok, hogy nem figyeltél a sütőben lévő csirkére, amikor megkértelek. Elkerülhető lett volna, hogy odaégjen a vacsora.”

A legfontosabb, hogy észrevegyük, hogy az ösztönünk játszatja velünk a játszmát. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor ki tudunk belőle mozdulni, és rájövünk, hogy nem személyes támadásról van szó. Ekkor pedig el tudjuk kerülni a hibáztatást. 

A férfiakkal való kommunikáció egy tanulható folyamat. Női kommunikációval, és valódi nőként elérhetjük, hogy a férfi “lehozza értünk a csillagokat. 

Kíváncsi vagy női praktikákra? Szeretnéd tudni, hogyan “csavard az ujjaid köré a férfit”? Szeretnél valódi nő lenni, és igazi nőként kommunikálni? Szeretnél még több párkapcsolati megoldást? Ilyen, és ehhez hasonló témákról, megoldásokról is olvashatsz a 99% Légy az egyetlen! című könyvemben.

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minél hamarabb értesülhess a legújabb bejegyzésekről.

Processing…
Success! You're on the list.

Csodás napot!

Tari Valéria

Leave a Reply

%d bloggers like this: