fbpx

Miért fontos hagyni, hogy a férfi udvaroljon?

A nőnek értéke, és tartása van. (Nem összekeverendő a büszkeséggel!) Ha egy nő könnyen megadja magát, nem foglalkozik azzal, hogy a férfi “küzdjön” érte, udvaroljon neki, akkor veszít az értékéből. Sőt!

Ha csak pár évtizedet megyünk vissza az időben, akkor is láthatjuk, hogy a házasság előtt egy nő szüzessége mekkora érték volt. …és nem csak a szüzességnek, hanem a nő ártatlanságának, és erkölcsének is értéke volt. Ha tíz percre egyedül maradt egy hajadon egy férfival, már közszájon forgott, és megpecsételődött. Akkoriban a ledér nő elvesztette értékét, és esélytelen volt a házasságra is, ami a véget jelentette a számára.

Ma a helyzet csak annyiban más, hogy a nők nincsnek kitéve olyasfajta társadalmi, és gazdasági kényszeres függésnek, mint akkoriban a házasság volt. A kényszer ebben az esetben nagyon jelentős fogalom, hiszen annak idején a nő nem dolgozott, és a jó (gazdasági értelemben) házasság volt az egyetlen módja, hogy túléljen. 

Mára megváltoztak a társadalmi normák és elvárások is, így a házasságok minősége is. Ma már nem (csak) gazdasági érdekből házasodunk, hanem szerelemből, és a társadalom is teljesen mást vár el a nőktől, mint annak idején. DE!

A férfiak és a nők eredeti szerepei ettől függetlenül nem változtak. 

A nő ugyan úgy nő, a férfi pedig ugyan úgy férfi, mint pár évtizeddel, vagy pár évezreddel ezelőtt. 

Fontos megértenünk, hogy nem a társadalmi elvárások, és a normák határozzák meg a nőt, és a férfit. Azok legfeljebb alakítják a tulajdonságainkat, hozzáállásunkat, és a szokásainkat. Ma a nő dolgozik, miközben gyermeket is nevel, és ha kell, akkor mindezt egyedül teszi. 

Sajnos ennek a társadalmi torzulásnak a következtében rákényszerültünk nőként arra, hogy férfias jegyeket vegyünk fel, hiszen a túlélésért való küzdelemben nekünk is kardot kellett ragadnunk.

Ezzel erős nőkké váltunk, túlélők lettünk, ami sajnos nem csak a párkapcsolatra, hanem önmagunkra, és személyiségünkre is rossz hatással lehet. Miért? 

Azért, mert nem értjük, hogy mi a baj, ezért nem tudunk megoldást sem találni, és nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi az a hiány, ami annyira gyötör minket. (Ekkor szoktunk elkezdeni túlzóan enni, szeretet után kutatni, és arra törekedni, hogy minél több “barát” vegyen minket körül.)

A férfiaktól átvett jegyek, minőségek igaz, hogy megkeményítettek minket, de a párkapcsolaton belül ezek sajnos csak hátráltatnak. Ha észre tudjuk venni, hogy az elmúlt ötven évhez képest milyen változás következett be a nőiesség terén, mit várnak el a nőktől, mit várunk el magunktól, akkor jó eséllyel észrevehetjük azt is, hogy lényegében mi miatt megy tönkre annyi kapcsolat. 

A feminizmus elérte, hogy önálló, autonóm nők legyünk, ami teljesen rendben is lenne, ha közben nem estünk volna át a ló túloldalára, nem borult volna fel az egyensúly, és nem tűntek volna el az eredeti szerepeink, minőségeink. 

Ez nem azt jelenti, hogy ne legyünk önmagunk, és repüljünk vissza az időben néhány évtizedet, vagy mondjunk ellent a feminizmusnak, hanem csak azt, hogy az elveszett minőségeinket, és szerepeinket integráljuk a jelenbe. Mit jelent ez?

…kérlek értsd jól, amit írok! Azzal, hogy átvettük a férfiak szerepeit, és minőségeit, elkezdtük őket kirekeszteni a társadalomból. A társadalmi elvárások “rákényszeríttetek” minket arra, hogy elvegyük tőlük a teret, és azokat a lehetőségeket is, amikben ők megélhetnék férfiasságukat. Ebből adódik, hogy talán a “vadászat”, és a szexualitás maradt számukra az egyetlen, ahol a leginkább meg tudják élni férfi mivoltukat. 

Na persze, nem sajnálni akarom őket, mert sajnos valóban vannak szoknyapecér kóbor lovagok is, hanem elég csak megértenünk az ő működésüket, hogy felismerjünk olyan élethelyzeteket, amiben észrevesszük, hogy átvettünk valamit tőlük. Például az eredeti szerepüket, mint az udvarlás. 

Ha nem tesszük, akkor a “Vadász” jön, lecsap, és tovább megy, hiszen maga sem tudja, hogy miből fakad a hiányérzete. Próbálkozik, mert ő is keres. Mit keres? A nőt! …és próbál férfi maradni. Ha a nő nem adja meg a férfinak, hogy a mai világban udvaroljon neki, akkor megint csak megfosztja annak a lehetőségétől, hogy férfi maradhasson.

Az eredeti minőségeinket, és szerepeinket ősidők óta a tudattalanunkban mintaként magunkban tároljuk. Teljesen függetlenül az aktuális társadalmi megítéléstől, és elvárásoktól. Nem tudunk róla, hiszen a tudattalanban rejtőznek, és nem ilyen, vagy ehhez hasonló szülői mintákat hozunk otthonról. Azaz mást tanultunk meg, mást láttunk, és ez határoz meg minket. Azt láttuk, hogy harcolni, küzdeni kell, és akkor tudunk túlélni, ha erősek vagyunk. Azonban ha erővel próbálunk bármit megoldani, abban a pillanatban férfiként, férfi energiákat használva vagyunk jelen. 

Miért fontos, hogy udvaroltassunk a férfival?

Az ősi minőségeinket, és szerepeinket figyelembe véve, elengedhetetlen, hogy a férfi megismerhessen minket, és mi is megismerjük őt. A monogámiát alapul véve, sejthető, hogy – eredeti szerepeinkhez, minőségeinkhez hűen – nem tartható fenn sokáig egy olyan állapot, ahol a férfiak csak olyan nőkkel találkozhatnak, akik könnyen elérhetőek. A könnyen elérhető nők ugyanis egy idő után kockázatosak a férfiak számára. A könnyen elérhető nőkben nem bíznak a férfiak, és ez bizonytalan sorsú gyermekek tömegéhez vezethet. 

A szemérmes nő azonban, aki nem adja magát könnyen, az értékes, és arra sokkal jobban rábízható egy gyermek felnevelése, és jövője is. Ezek “zsigeri kódolások”, és egyáltalán nem biztos, hogy tudatosan meg tudja így fogalmazni a férfi. Ezek ugyan csak tudattalanban futó programok, amik motiválják őket. Ezért még a szoknyapecér férfiak is (eredeti minőségeiket magukban hordozva) egy idő után meggondolják, hogy megéri-e nekik a keresgélés, beérik-e egy könnyen elérhető nővel, vagy inkább génjeik jövőjéhez mégis inkább jó apaként kívánnak hozzájárulni. 

1. Udvaroltatás a párkapcsolat előtt

“Ha a férfi a vadász, akkor a nő az űzött vad”. A rohanó társadalom belénk nevelte, hogy add uram, de azonnal, különben lemaradok róla, vagy tovább állok. Az udvarlás férfi dolog, ez így volt, így van, és így is lesz. Ez nagyon nem felesleges időtöltés, hiszen az udvarlás alatt tudjuk megismerni a másikat. A párkapcsolat ugyanis 99%-ban beszélgetésekből, együtt töltött időből, közös tevékenységből, és nem a szexualitásból áll. Egy férfi csak akkor fogja tudni eldönteni, hogy illünk-e hozzá, hogy érdekesek vagyunk-e számára, hogy értékesnek tart-e minket, ha elég minőségi időt tölt velünk, és ezt nem az ágyban tesszük. (Már ha éppen komolyan gondolja a kapcsolatot, és nem éppen csak kóbor lovagként szoknyapecérkedik….van ilyen is)

Ilyenkor ismer meg minket, ilyenkor tudja meg, hogy rendelkezünk-e humorérzékkel, kellemes-e a társaságunk, JÓL ÉRZI-e magát a társaságunkban, vannak-e közös témáink, érdeklődési területünk, tudunk-e beszélgetni. Ha ezeket adjuk meg neki, – és nem a testünket – akkor érdekesek, majd idővel értékesek lehetünk a számára. 

Ha elég időt adunk, akkor ki tudjuk elégíteni a férfi intellektuális kíváncsiságát, felkelthetjük a valós érdeklődését, és megengedjük neki, hogy megismerhesse valós énünket, akihez fog tudni kapcsolódni. 

Ha érdekesek vagyunk a számára, jól érzi magát velünk, és kitartóan keres minket, akkor nagy a valószínűsége, hogy nem csak egy éjszakára kellünk neki, nem csak azt a bizonyos kíváncsiságát elégítjük ki, hanem elérjük, hogy a személyünk legyen kívánatos a számára. 

Ha ez így van, akkor kitartóan keres minket, és ki fogja várni azt a bizonyos első éjszakát is. Ha nem várja ki, és tovább áll, akkor sajnos nem passzoltunk hozzá, vagy nem voltunk érdekesek a számára, vagy csak kóbor lovag volt, és éppen arra kellettünk volna. (…de valljuk be magunknak őszintén: Mi is tudunk válogatni, és mi is próbálgatjuk őket.)

Ezzel mi is jól járunk. Mivel nem adjuk magunkat oda, ezért legalább megmarad a becsületünk, és megkíméljük magunkat egy kellemetlenségtől. Tudom, ez is szívfájdalommal jár, hiszen képesek vagyunk már az elején illúziókat építeni. (Erről sokat írok a 99% Légy az egyetlen! című könyvemben.)

Ha az első alkalommal, vagy első napokban, hetekben eleget teszünk ennek a kérésének, (ágy) akkor máris kielégítettük a legfőbb kíváncsiságát, és lehet, hogy ránk, valódi személyünkre már nem is lesz kíváncsi, és nem is akar további energiát belefektetni. 

Úgyhogy töltsünk minél több minőségi időt a férfi társaságában, mielőtt odaadnánk magunkat. 

Ha azt gondoljuk, hogy mielőbb oda kell adnunk magunkat, mert különben elmegy, elhagy, akkor tévedünk. Akkor inkább engedjük, hadd menjen, mert akkor sajnos nem mi kellünk neki, hanem csak egy apróvad, akivel éppen eljátszadozgathat. Mi pedig legyünk inkább elérhetetlen szarvasünők, akiket nem olyan könnyű levadászni. 

Másrészt érdemes lehet megvizsgálni a tudattalanban meghúzódó bevésődéseinket, hogy miért gondoljuk azt, hogy oda kell adnunk magunkat elsőre a férfinak. 

Tedd fel magadnak ezt a kérdést: Mi az a legrosszabb, ami történhet velem, ha nem adom oda magam elsőre a férfinak? Ez lehet, hogy félelem a veszteségtől, de lehet önbizalomhiány, vagy az apával való gyermekkori kapcsolatunk következménye is. 

2. Udvaroltatás a párkapcsolat alatt

Ha már eljutottunk odáig, hogy kapcsolatba kerültünk, akkor miért kellene még mindig udvaroltatnunk? 

Ha nagyon egyszerű szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy azért, hogy nők maradhassunk. A mai társadalmi elvárások igasorba hajtották a nőket is, így kiűzték belőlünk a női minőségeinket. 

De ha mi nem vagyunk képesek egy párkapcsolaton belül megadni a nőiességet, akkor szerinted azt hol fogja keresni a férfi? 

Nem otthon, mert otthon nincs. Viszont, ha képesek vagyunk nők maradni, és az egyik legfontosabb minőségünket a csábítást gyakorolni, és tudjuk, hogyan kell nem mindent azonnal megtenni, megadni – hanem csak akkor, amikor a férfi megérdemli – mindeközben “elérhetetlenek” maradunk, akkor motiváljuk a férfit, és nem is gondolkodik azon, hogy máshol keressen lehetőséget, hogy megélhesse férfiasságát. 

Hogy néz ki ez gyakorlatban? Erről is sokat beszélgetünk a 99% elnevezésű 2 napos tanfolyamon.

Ha te is szeretnéd tudni, hogyan legyél valódi nő, hogyan hozd felszínre az elveszett minőségeidet, akkor szeretettel várlak Téged is a 99% elnevezésű 2 napos tanfolyamon!

Még több választ szeretnél? 

Rendeld meg a 99% Légy az egyetlen! című könyvem, amiből megtudhatod:

  • hogyan működik a férfit,
  • hogyan érd el, hogy megbecsüljön a férfi,
  • mitől tud jól működni egy párkapcsolat,
  • mik a leggyakoribb női hibák egy párkapcsolatban,
  • mit tegyél, hogy melletted maradjon a férfit,
  • hogyan legyél vonzó, valódi nő.

Csodás napot!

Valéria

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy a lehető leghamarabb értesülhess a legfrissebb témákról.

Processing…
Success! You're on the list.

Leave a Reply

%d bloggers like this: