fbpx

A Krízis, és a Járvány üzenete

Modern kori történelmet írunk, aminek a jelenét éljük, és egyénenként eltérően dolgozzuk fel a kialakult helyzetet. Lehet, hogy félünk, vagy éppen vállat rántunk, de az biztos, hogy senkit nem hagy érintetlenül a jelenség. Felvetődhet a kérdés, hogy miért most, és egyáltalán miért történik ez velünk?

A válság, vagy bármilyen jellegű változás mindig okkal történik. Minden eddigi, és mostani válság során is olyan helyzetekbe kerülünk, amit az eddigi működésünkkel, eddigi személyiségünkkel, meglévő szokásainkkal, és sémáinkkal már nem tudunk megoldani. Akármi okozza a válságot, mindig céllal teszi. 

A válság soha nem az első, nem is a második, hanem a legutolsó figyelmeztetés.

Biztosan ismerős az a kifejezés, hogy „nem kerülhetjük el a sorsunkat”. Ez nem így van! Amennyiben tudatosan élünk, akkor tudjuk, hogy a sorsunkat magunk irányítjuk. Vannak, akik még nem állnak készen ennek az elfogadására, de idővel mindenki meg fogja tapasztalni. Talán éppen most. 

Mindnyájunkkal előfordul, hogy elkerüljük valamivel a szembenézést, ami a legkevésbé sem komfortos számunkra. Magunk mögött hagyunk a problémákat, kilépünk egy kapcsolatból, munkahelyet váltunk, elidegenedünk a szüleinktől, és strucc módjára beledugjuk a fejünket a homokba. Nem is sejtjük, hogy ezzel csak megnehezítjük saját helyzetünket. A következő alkalommal ugyanis még szembetűnőbb lesz a probléma, még nehezebb lesz a párkapcsolat, és még keményebb munkahelyre számíthatunk. Mindig és mindig zűrösebb, és nehezebb lesz, egészen addig, amíg nem nézünk vele szembe, amíg nem oldjuk meg. 

„Miért van az, hogy mindig ez történik velem?”

Helyesebb úgy feltenni a kérdést, hogy mit tehetek azért, hogy többet ez ne történhessen meg velem? A kérdés feltevése azonban önmagában nem elég. A választ is meg kell találnunk, mégpedig magunkban. Mi vagyunk ugyanis a történések, és sorsunk okai. Sokkal egyszerűbb kétségbe esni, vagy Istent, az életet hibáztatni, sírni, és elégedetlenkedni. Lehet, hogy az igazsággal szembekerülve elesünk, de felkelünk, leporoljuk magunkat, és megyünk tovább. A krízis azonban utolsó figyelmeztetésként megmutatja, hogy így nem mehet tovább. A régóta járt út csak körbe visz, de soha nem érhetjük el általa a célt. Új utat kell választanunk. A válság üzenete, hogy kiszálljunk végre a vakon taposott mókuskerékből, hogy letérjünk a folyamatosan zárt körből, és megtaláljuk a célhoz vezető utat. 

A mostanitól függetlenül több válságot is megélünk életünk során. A születés, az én-határok kialakítása, az utasító ego tiltása, a serdülőkor, vagy akár egy párkapcsolat, házasság. Ezek a válságok komoly kihívás elé állítják személyiségünket. A válság ugyanis döntésre kényszerít. (A görög krízis szó döntést jelent.)

Két lehetőségünk van

Az egyik, hogy regresszióba esünk, és visszazuhanunk egy már meghaladott fejlődési szintre. Ekkor nem tudatosan, nem a szellemünkkel (spirit) éljük meg a mindennapokat, hanem az ego által határolt testi szinten működünk, aminek a következménye, hogy testi tüneteket, azaz betegségeket produkálunk. Ennek a következménye, hogy dacos kisgyerekként megharagszunk az életre, folytatjuk eddigi működésünket, szenvedéseinket, félelmeinket, betegségeinket, és így éljük le életünk további napjait, honapjait, éveit. Ebben az esetben csak a túlélésre törekszünk, megfosztjuk magunkat a lehetőségektől, a jótól, a gazdagságtól a boldogságtól, és mindig keresni fogunk egy „támaszt”, aki megtart, átvállalja a terheket, aki megment, aki segít, aki vállalja az apa, vagy anya szerepét. 

A másik lehetőség, a fejlődés

Ekkor fontos felismernünk a krízis mögött meghúzódó elfojtott energiát, és a rombolás helyett az építésre használni. Önmagunk újjáépítésére. 

Miután belakottá vált világunk, elgépiesedtünk, elszakadtunk eredeti minőségeinktől, szerepeinktől, aminek a következménye, hogy elnehezedtünk, elfojtódtunk, és megszűnt a szabad áramlás. Eltűnt a légáramlás, az energiák áramlása, és az ÉLET áramlása is. Ahhoz, hogy a fejlődés elindulhasson, mindent le kell rombolni. Minden addigit, amitől már nem működött jól. Miután lerombolódott, és minden kitisztult, csak az után jöhet az építkezés. 

Minden, ami az építkezéshez szükséges, bennünk, van. A romokból új világ születhet, a lerombolt kapcsolatokból, harmonikus kapcsolat jöhet létre, ha az eddig berögzött rossz szokásainkat, unalomig ismert negatív gondolatainkat, az eddig alkalmazott viselkedési mintáinkat, egy új, és valóban eltérő látásmód, minőség, szerep és viselkedés váltja fel. Itt az ideje, hogy ne rabjai legyünk önmagunknak, hanem vessük le magunkról a szüleink-, és környezetünk által ránk projektált minőségeket, amiről azt gondoltuk, hogy eredeti személyiségünk. Bontsuk le ezt a vaskos falat, és keressük meg valós önmagunkat, akik mindig is voltunk. 

Hogyan kezdjünk hozzá? Először is, azt szükséges megtudnunk, hogy kik nem vagyunk. Ha tudjuk, hogy kik nem vagyunk, akkor azt is fogjuk tudni, hogy kik vagyunk valójában. Ehhez nagy segítség a rengeteg önismereti módszer valamelyike. (Theta Healing, Családállítás, Kineziológia, Tánc meditáció stb.) Ugyanis csak úgy tudhatjuk meg, hogy kik nem vagyunk, ha szembenézünk önmagunkkal, és feltárjuk a tudattalanban tárolt negatív mintákat, és a gátló programokat. Lehet, hogy fájdalmas, és nehéz út, de tudnunk kell, hogy amit találunk nem tőlünk ered, nem a valós önmagunk része. Ezeknek a negatív bevésődéseknek a felismerésével, lerombolásával, és megváltoztatásával leszünk képesek eljutni valódi önMAGunkhoz.

Sokat foglalkozunk önMAGunk megtalálásával is a 99% elnevezésű 3 napos tanfolyamon! 

Ma forradalom zajlik bennünk, amelyben mi magunk vagyunk a forradalmárok. A mi döntésünk, hogy megdöntsük a régi rendszerünket, és felépítsünk egy újat. Ma felismerhetjük, hogy szabadon dönthetünk, szabadon választhatunk lehetőségeinkről. Új képességre tehetünk szert, ami által szembe tudunk nézni az ellenpólussal is. Ami eddig „nem” volt, ma lehet „igen”. Így a krízist okozó feszültség kioldódik, és létrejön az egyensúly. 

Az önismereti munka éppen arról szól, hogy ezeket a folyamatokat tudatosan is megélhessük. Tudjuk, hogy csak olyat vagyunk képesek megtapasztalni, ami bennünk van. Amikor találkozunk valakivel (akár munkatárs, akár párkapcsolat) lényegében önmagunkkal találkozunk. Ha valamit sérelmezünk a másikban, akkor vegyük észre, hogy pontosan azt sérelmezzük, ami bennünk is megtalálható. Ha tudatosan figyelünk, akkor képesek leszünk önmagunkat felfedezni a másikban. Ha valami nem tetszik, akkor ne bíráljunk, ne minősítsünk, hanem keressük meg MAGUNKBAN, hiszen a másik csak a tükröt tartja, amiben magunkat látjuk, és érzékeljük. Ami a másikban ellenszenves, azt magunkban kell helyrerakni. Ha a másik konok, és makacs, akkor valójában mi vagyunk konokak és makacsok. Ha másik elviselhetetlen, lényegében mi vagyunk elviselhetetlenek. Ezeket észre kell vennünk, és meg kell változtatnunk magunkban.

Ismerj fel, és ismerj meg, mert én vagyok az árnyoldalad, aki valójában TE vagyok!

Amíg félsz tőlem, amíg nem ismersz el, amíg nem mersz velem szembenézi, addig kénytelen leszek más-más formában megnyilvánulni. Belőled fakadó projekció útján kivetülök a külvilágra, és gonosz főnökként, okoskodó anyósként, morgó férjként, bipoláris partnerként, gazdasági válságként, korrupt politikusként, krízisként, vagy betegségként jelenek meg. Lehetőséget adok, hogy megvess, hogy kigúnyolj, vagy gyűlölj engem, de tudd, ez által saját magad veted meg, gúnyolod ki, és gyűlölöd.

Törődni fogsz velem, mert egészen addig veled maradok, amíg meg nem szeretsz.

Amikor betegségként jelenek meg, lépést sem tudsz tenni nélkülem. Kezeltethetsz orvossal, gyógyszerrel, amivel átmenetileg mulaszthatod a tüneteket. A tüneteket, de nem engem, mert új formában fogok visszatérni. Tünetet váltok, ahogy a pszichológusok mondják. Mindig veled maradok, hiszen Te és Én egyek vagyunk. Az idő múlásával megtanulsz majd annyira szeretni, amennyire én szeretlek téged. 

Ne lepődj meg azon, hogy szeretlek. Nélkülem soha nem válhatsz teljessé, nélkülem örök beteg, és boldogtalan maradnál. Nem hagylak magadra, bármikor magamhoz ölellek. Abban is segítek, hogy megérts.

Csak figyelj. Értsd meg a tüneteket, kezdj el megismerni, elfogadni, és aztán tanulj meg szeretni. Tanuld meg önmagad szeretni!

Legyen csodás napod!

Valéria

Leave a Reply

%d bloggers like this: